A balatonfűzfői strand felé közeledve egy sárga-mellényes faszira lettünk figyelmesek, akinek távcső lógott a nyakából. Öten voltunk és kettő-három arányban oszlottunk fel a szeme láttára. Ketten, a strand bejárata felé vették az irányt, hogy 300-300 forintért jegyet vegyenek. Mi hárman inkább az ingyenes, de annál kalandosabb utat választottuk: beúszni a zagykazettán. Alapvetően nem kalandos, de a távcsöves fazon elkezdett minket követni…
Lehúzódtunk egy tisztásra és fürdőnadrágban valamint papucsban focizást színleltünk a röplabdával. A férfi nem vette le rólunk a szemét. Beljebb haladtunk a nádas és az erdő irányába, hogy szabaduljunk az egyre kínosabb helyzetből. Én, az ekkor már kellőnek tűnő távolságban megeresztettem egy pisikockát, melyet társaim kacajjal kísértek, ugyanis a sárga mellényes úr (akiről ekkor már sejtettük, hogy partiőr) távcsövével végignézte vizelésemet.
Lesétáltunk a nádashoz;a víz mellé. Követőnk ekkor már a víztükörre összpontosította figyelmét, hogy minél előbb észrevegyen minket. Ezt kihasználva futásnak eredtünk az erdőn keresztül. Mikor elfogytak a fák, valamiféle furcsa területre érkeztünk. Egy - a nyaralók mögött húzódó - füves telek volt.
Pár pillanat és már a vonatsínek melletti árokban rohanunk, hogy véletlenül se tűnjön fel senkinek tervünk: a másik oldalon beúszni. Egy kisebb séta után a 21.számú csónakkikötőbe értünk, majd a móló végén (csupán egy horgászó öregember távoli jelenlétében) a vízbe ereszkedtünk. Hamar szoktuk a langyos vizet, mely folyamatosan mélyült.
Na de meguntam a gecibe ezt a történetet. Lényeg, hogy nem tudok úszni, csak egy picit és ha nincs ez a Baywatch-os szar, akkor belefulladok a gecibe ebbe a retkes vízbe, mert a buzi vízisí pályát meg kellett kerülni a kurvaanyjukat, a partiőrröl meg kiderült, hogy a kádárista geci vókitolkin jelez, ha valaki beúszik és akkor valami zsernyák-faszi kihalássza őket és kitoloncolják őket a faszomba.
Gyurta és én 2.
(Source: luvjarchiv)
