libydora:

kosullo:

annak az élményeit vagy beleveszem egy cikkbe, vagy nem.

Meg privátban is szeretnék emlékeket lopni másoktól, mert velem nem történt semmi különös, ugyanis csak 4 hatosvillamos-megállónyira laktam a Piarista Gimnáziumtól és a nagy hófalak között minden nap begyalogoltam….

Hopp, akkor innen (is?) ismerős az arcod, Deák.class of? Én 84-ben kezdtem.

Anyánk nem az a tipus volt, aki csak úgy kihagyatta volna velünk az iskolát, ezért első nap a legdurvább hóviharban elindultunk. Csak arra emlékszem, hogy alig látunk valamit, de iskolába kell menni. Aztán kiderült, hogy nincs, ha boldog gyerekkor létezik, akkor ez a pár nap az volt. Szánkóztunk az újpest-rákospalotai felüljárón, ehhez fogható “miénk itt a tér” élmény csak a taxisblokád idején volt még egyszer, bár szánkózni akkor sem lehetett. Unokatesóm viszont megszívta, katonaként napokon át a fogaskerekűt hótalanították.